2. rész
Szóval a Várhegyi állt előttem. Nagy fekete bajusza majdhogynem a szájáig ért, ami meg majdnem az álláig konyult le. Az álla alatt pedig óriási toka. Hát ez a szöttyett ember a mi igazgatónk.
Csak nézett minket... Nagy, meredt szemekkel... Ránéztem Timire, majd ismét a nem kívánatos látványra. Csapódott a bejárti ajtó, halk szöszmötölés, majd Bea jelent meg. Hát ez meg mit keres itt?! Nem órán kéne lennie?! Jó, mondjuk nekünk is, de ő külön jött!!! Ismét ránéztem Timire, hogy ő esetleg tud-e valamit a dologról. Olyan tipikus "lebuktam" mosolyra húzta a száját, majd lesütötte a szemét. - A két késős liba itt marad, a harmadik pedig megmagyarázza a késés okát. - szóval beszélni tud. Jó hír, nem teljesen bumburnyák. Ettől függetlenül még agyilag zokni... Folytatta - Bár nem érdekel és nem is fogom figyelembe venni, de így szokás. A buta (merthát minden gyerek az) diák magyarázkodik, az igazgató kicsap. Ez már csak így van! - bunkód belevigyorgott Bea képébe, majd viszajött hozzánk. - Na gyertek tyukicáim! Ti benn maradtok az irodámban, nekem van dolgom, szóval 2-3 órára be se mentek. De én aztán le nem igazolom!!! Megfogta Bea karját is, hogy jöjjön utánunk, betaszított az irodába, majd ránkzárta. Uhhh....
Kábé három kicsöngővel később még mindig nem jött senki... És megjegyzem kezdtünk félni. Elővettem a telómat. Vagyis elővettem volna! Valószínűleg még mindig Timiéknél van a ruhák között. Francba! Muguntuk a várakozást és el is fárdtunk a sok ácsorgásban, szóval leültünk a földre. Jobban mondva elfeküdtünk a földön, mintha nem is az igazgatónk irodájában, hanem otthon lennénk. Épp kicsöngettek hatodik óráról, amikor zizegni kezdett Bea telója! Ez kész! Nála van teló!
- Bea! Add ide légyszi a telód! Anyut föl kéne hívnom, hogy bezárt az igazgató!
- Nincs rajta pénz.
- Akkor hogy zizeghetett?
-Viber...
- Megnézhetem ki az? - kérdeztem
- Tőőőlem... - nyújtotta át. Én meg rácuppantam. Az egyik formációstársam írt.
Hanna: Hol a fenébe voltatok egész nap?!
Bea(vagyis most én): Nem fogod elhinn
Bea: elhinni*
Hanna: Na?
Bea: Dióhéjban annyi h elkéstünk a Várhegyi meglátta ráadásul Bea is késett szal bezárt minket az irodájába és azóta nem láttuk
Hanna: hogyhogy Bea is késett??? Te vagy Bea nem?
Bea: Igen ez Bea telója de elkunyiztam tőle h megnézzem ki írt neki. Én Vanda vok :)
Hanna: És ki írt?
Bea: Te írtál rá te normálatlan! -,-
Hanna: Óóóóó értem
Hanna: mennem kell mek haza
Bea: Oksa. Mi még maradunk az irodában... cs
Hanna: :DDD
Bea: Nem vagy vicces :(
Micsoda értelmes szóváltások :).
Az ajtó felől közben halk motozkálás hallatszott. Egy kulcs fordult a zárban, majd.....
