3. rész

2015.05.25 12:50

Fordult a zárban a kulcs... Halk szöszmötölés... Nyílik az ajtó, mi pedig mindenre felkészülve vártunk a lehető legidegesebb arckifejezéssel a Várhegyire. Az ajtó kinyílt és az ajtó előtt ott állt..... A takarítónő!!! Fel se tudtuk dolgozni, hogy miért nem a diri szedett ki minket az irodájából... És ráadásul még csak ez után jött a java!

- Jézusom, gyerekek!!! Mit csináltok itt?! Csak nem belógtatok??? - fürkészett végig minket - Mit akartok az Igazgató Úr szobájában?

Hirtelen azt se tudtuk, köpjünk vagy nyeljünk... (tudom, hogy nem így van) Csak álltunk ott némán és kábultan. 

- Áááá már érteeeeem.... - csapott a homlokához - ti voltatok azok a lányok, akik ma reggel késtek! Ugye? - hajolt közelebb hozzánk. Éppen nyitottam volna a szám, hogy azt mondjam: iiiigeeen..., amikor Timi kihúzta magát:

- Igen!!! És akkor mi van?! - hülye

- Hát, mert gratulálni szerettem volna!!! - ??? - évek óta alacsony fizetésért dolgoztat minket a Várhegyi, ráadásul el se tudunk menni, mert becsapott minden dolgozót egy megállapodással. Az önkormányzat régóta figyeli, hogy vezeti az iskolát - húha ez kezd érdekes lenni - és ez volt az utolsó csepp a pohárban. Kirúgták, és most majd más igazgatót kapunk. Az, hogy késtetek, az segített mindenkin! - mondta fülig érő mosollyal. - De hat óra van, haza kéne mennetek! 

- Úristen... - Timi és én is egyszerre reagáltuk le a történteket

- És egész nap nem ettünk... - fogta a hasát Bea. Ja... Ő és az étvágy... Egyenlőségjel! De most az egyszer igaza volt... Tényleg baromi éhesek voltunk.

- Várjatok.... itt van valahol... ide tettem... - kezdett kotorászni a takarítónő a táskájában - Áháá! Megvagy!!! - elővette a pénztárcáját, és kivett belőle egy kétezrest - Menjetek el belőle Mekibe, vagy ahova szeretnétek! - kacsintott egyet - De én nem tudok semmit, ti se és most sipirc, zárnék! 

 

Fél óra múlva már a Mekiben ültünk. Majszoltuk a hamburgereket, a sültkrumplit... Sőt, inkább kétpofára zabáltunk!!! Mivel már majdnem kilyukadt a gyomrunk!

Újabb fél óra múlva pedig forult a zárban a kulcs.... és.... beléptem a házba. Anya teával a kezében ült a kanapén.

- Óóó csak, hogy megjöttél!!! Halálra izdultam magam...

- Hát... volt is miért... - szépen mindent elmeséltem neki, elejétől a végéig. Az arca közben meg se rezzent. 

- És aztán abból a pénzből elmentünk a Mekibe. Tessék! Ami megmaradt, három felé osztottuk, és hazahoztuk "vigaszdíjként" - rajzoltam macskakörmöket a levegőbe. Néhány máspercig csak bámultuk egymást, aztán egyszerre tört ki belőlünk a röhögés. csak röhögtünk... De aztán anya megszólalt:

- Viccet félretéve, Vanda! Timi és Bea szüleivel már megbeszéltem... Szóval... Várhegy miatt... Új suliba mentek... Mindhárman... Már holnaptól... - csak néztem anyát... Ezt komolyan mondja?! Neeee!....

- De.... én nem.... akarok... elmenni... 

- Pedig el fogsz! - vette magát szigorúra - Most pedig irány föl!!! Mosdás, alvás!

Fölmásztam a lépcsőn, levágtam magam az ágyamra... Most senkivel nem akarok beszélni! Elegem van mindenkiből... Hülye Várhegyi!!! Hülye suli!!! Hülye.... edzés! Nem voltam edzésen!!! Na tessék... Elküldenek egy másik suliba, én meg azon idegeskedem, hogy nem voltam ma edzésen.... Látszik, hogy megszállott vagyok... Bekapcsoltam a telóm és ráirtam Gáborra, az edzőnkre:

 

Vanda: hali vagy? bocs h nem vtam edzésen... bezárt minket az igazgató az irodájába

Gábor Edzőbá: nem veszem be... mid fáj?

Vanda: gábor nem érted, nincs semmi bajom, az van, amit mondtam!

Gábor Edzőbá: nem veszem be, próbálkozz csak

Vanda: a francba veled is!

Gábor Edzőbá: vanda!!! az edződ vagyok, felnőtt ember! Nem beszélsz így, különben megverlek!     

(Nem komolyan mondja, nyugi, nem idióta :D. De ez most tényleg durva volt... 

Vanda: bocsánat... am kár h nem hiszed el, igazat montam... mennem kell szia

Vártam, hogy majd ír valamit, hogy semmi baj vagy, hogy kiöntsem neki a szívem, (pszichológiában tökre ott van) de semmi...  És ha nem teszem el akkor  a telefonom, teljesen megváltozik az életem....